Egész tűrhető napjaim vannak. A suliban nem történik semmi érdemleges, ugyanolyan unalmas, mint volt. A barátaim még mindig ugyanolyan jó fejek és bírom őket.
Hétfőn találkoztam Zsófival. Kedden semmi extra nem történt.
Ma volt nagy tánc. Olyat szakadtunk Pandáékkal, hogy csak na. Elestem, mert megmutattam a táncot nekik. Panda annyira nevetett, hogy jóformán már sírt. :D Hazajöttem, ebédeltem, majd neki álltam tanulni a holnapi kémia dolgozatra. Habár a biosz tanulás valahogyan elmaradt. Annyira fáradt vagyok és hogyha a holnapi táncra gondolok még jobban lefáradok.
Izgatottan várom, hogy mit fogunk csinálni a hétvégén. Érdekel, az Új Hold, de nincs kedvem mozira költeni.
Olyan érdekes dologra jöttem rá, hogy mindjárt szívrohamot kapok. Sosem gondoltam volna ezt magamról, de képes vagyok saját magamnak meglepetéseket okozni.
Ki gondolta volna, hogy érdekelni fog egy olyan fiú kit sokszor nem lehet elviselni… de mégis van benne valami, ami igen… (de persze meglehet, hogy ez is ismét egy múló szeszély, mint a többi – nálam nem lehet tudni)
