Ez a mai nap hatalmas volt. Hétfő reggel jól indult. Ilyen is nagyon régen volt. Szegény Ádám jóformán már menekült előlünk annyira kiakasztottuk. Első óra előtt kiderült, hogy Kriszti beteg és csak neki van kulcsa a szekrényünkhöz, szóval minden cuccunk bennmaradt. 4es lett a kémiám. Ez még mindig nem tökéletes, mert kémiából az 5ösre hajtok. Töri órán majdnem elaludtam. Annyira fárasztó óra volt, leszívott teljesen. Neki fogok állni spanyolt tanulni, végre. 5ös lett a dogám, persze nem saját agyból írtam, hanem a szomszédéról. A magyar órák a legrosszabb isten bizony. Annyira elfáradok rajta, mintha le kellene gyalogolnom egy 20 km-es távot. Tragikus, hogy mennyire nem értem és még a fáradtságot sem veszem, hogy odafigyeljek órán. Suli után találkoztam szokás szerint a BF-el. Annyi mindenen röhögtünk, elmeséltem, hogy mit hallottunk egyik jó barátunkról és szegényt teljesen kiröhögtük. Sajnálom (L) Hazajöttem tanultam a bioszt, de a magyarnak még mindig nem álltam neki. Úgy gondolom holnap, majd összedobunk valamit a többiekkel. Holnap tánc hurrá.
Sokat nevettünk
2009.11.23. 20:03
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://justalittlesuperstar.blog.hu/api/trackback/id/tr501547129
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.